Lehet-e boldogan élni egyedül? És miért tekintünk az egyedüllétre gyakran szégyenletes kudarcként egy olyan világban, amely az individualizmust hirdeti? Amikor egyre többen élnek egyedül, különös erővel vetődik fel a magány, a szabadság és a közösség jelentősége. Daniel Schreiber személyes tapasztalatokra, valamint filozófiai és szociológiai gondolatokra építve vizsgálja az egyedüllét és a közösség iránti vágy közötti feszültséget. Könyve érzékenyen és tisztán beszél magányról, szabadságról, barátságról és szeretetről – arról, hogyan találhatunk értelmet és kapcsolódást egy válságokkal teli világban. A személyes esszé műfajával kísérletező szerző miközben legmélyebb félelmeinkkel szembesít, olyan tabukat dönt le, amik még mindig szerves részei a modern társadalmi normáknak. Egy mélyen emberi, elgondolkodtató könyv arról, hogyan szeretnénk élni.
