A Vigasz gyászkönyv: erősen személyes, az olvasót megszólító kötet. Hangsúlyos benne a fájdalom és az elengedés, a megnyugvás és a továbbélés az anya elvesztése után. Ahogy az ő emlékére írt vers címe is mondja: Nincs. Van. A két fogalom radikális különbsége és összefüggése teremti meg azt az erőteret, amelyben a kötet versei megszületnek. Szabó T. Anna ezúttal is az élet teljességében látja és láttatja a halált, és legyenek bármilyen konkrétak és személyesek a motívumok, a létezés általános érvényű kérdéseiről beszél. A költőre jellemző rövidebb, rímes szövegek mellett a rímtelen, gondolatritmusra íródó jambikus hosszúversek ellensúlyként és megerősítésként is szolgálnak. Egy-egy témát így több szólamban és más fénytörésben is olvashatunk. Ahogy a gyászmunka folyamatának, úgy érdemes az egymással is izgalmas viszonyt létesítő ciklusokba rendezett verseknek egyenként is időt, teret és csendet adni, és lépésenként haladni a könyv ösvényein.
